Ahogy a sebészet elengedhetetlen része az egészségügyi ellátásnak, a fájdalomcsillapítás sem nélkülözhető ellátási kategória. A mai modern aneszteziológiai technikák és a szakmai felkészültség lehetővé teszik a multimodális fájdalomcsillapítás érvényre jutását a közvetlen műtét körüli időszakban. A műtőből és a kórházból távozás után a megfelelően körültekintő, a fájdalom minden dimenziójára és az ellátás minden szempontjára kiterjedő fájdalomcsillapításnak ugyanilyen fontos szerepet kell kapnia.

Minden második embernek van aranyere. A leggyakoribb panasz a vérzés. A vérzés minőségétől függetlenül a fő prioritás a daganatok, polypok ki­szűrése, ezután kezdhetjük meg a kezelést. Már az aranyeresség stádium­beosztása is segít a terápiás stratégia felállításában. A konzervatív terápia életmód-tanácsadásból, nagy rosttartalmú étrendből, bőséges folyadékbe­vitelből áll. Az ambuláns, minor beavatkozásokkal az aranyérbetegek 90%-a panaszmentessé tehető. A nagy, prolabáló aranyerek vágókészülékek se­gítségével metszhetők ki, az utóbbi évtizedben megjelent Longo-műtét és a Doppler-vezérelt aranyér artéria ligációs módszer pedig új alternatívát kínál az aranyeresség gyógyításában.

A fájdalom globális közegészségügyi probléma, az orvosi konzultációk és kórházi felvételek leggyakoribb oka. A nem megfelelően kontrollált fájdalom szövődményekhez vezethet, rontja a betegek elégedettségét, növeli a krónikus fájdalomba való átmenet esélyét. A multimodális terápia az eltérő hatásmechanizmusok ötvözésével jobb fájdalomcsillapító ha­tást biztosít, mint bármelyik komponens önmagában. A dexketoprofen és a tramadol fix dózisú kombinációja az akut fájdalmak különböző formáiban alkalmazható eredményesen.

Current Medical Research and Opinion, 2017. június

A fül-orr-gégészet „kis” szakmából izgalmas és számos speciális terü­letet magába foglaló „középnagy” tudo­mányág lett, mivel tevékenységünk mára integrálta a fej-nyaksebészetet, a maxillo-faciális sebészet számos vonatkozását, az idegsebészekkel együttműködésben a koponyaalap-sebészetet, és a korábbi szubspecialitások (audiológia, allergológia, foniátria, otoneurológia, gyermek-fül-orr-gégészet) mellé számos újabb is csatla­kozott (szomnológia, fej-nyaki onkológia, rinológia).

Az Egyesült Államokban évente körülbelül 1,2 millió terhességmegszakításra kerül sor, melynek 8%-a a terhesség második trimeszterében, 1,3%-a a 21. terhességi héten vagy azt követően történik (1. ábra). A nagy morbiditással járó módszerek (pl. méhűrbe fecskendezett hypertoniás sóoldat és hysterotomia) helyét a biztonságosabb és hatásosabb gyógyszeres eljárások vették át, például a méhnyak tágítása után a méhűr kiürítése (D&E, dilatation and evacuation) vagy a gyógyszeres terhességmegszakítás (szülésindukció). Bár a második trimeszterben a terhesség terminálására használt módszerek alkalmazását összességében kis morbiditás kíséri, a második trimeszterbeli abortusz nagyobb kockázattal jár, mint ha a beavatkozásra az első trimeszterben kerül sor, és a kockázat a terhességi kor előrehaladtával is növekszik.

Ahhoz, hogy egy országban megvalósuljon és sikeresen elterjedjen az egynapos sebészet, szemléletváltásra van szükség mind az egészségpolitikai, irányítási és finanszírozási rendszer szereplői, mind az ellátásban szerepet vállaló szakemberek, mind pedig a betegek részéről. 

A betegbiztonság az egynapos sebészetben megőrizhető a megfelelő személyi és tárgyi feltételek biztosításával, a szakmai irányelvek betartásával, a jó szervezéssel. Sajnos hazánkban még vannak hiányosságok ezen a téren. Az egynapos sebészeti intézet megvalósítása nagymértékben javítaná a biztonságos ellátást, ehhez azonban szükség lenne mind az érintett szakmák, mind az egészségügyi vezetés támogatására. A hazai tapasztalatok alátámasztják az egynapos sebészet bővítésének jogos igényét.

A kórházi ellátással szemben az egynapos ellátás biztosan költséghatékony. Az egynapos sebészet finanszírozásából hiányzik az aneszteziológiai ambulancia üzemeltetésének költsége, pedig ennek jól szervezett működése a műtői kihasználtság javításának legkönnyebben elérhető lehetősége. 

Az Orvostovábbképző Szemle márciusi számában három közleményt olvashatnak az egynapos sebészet témakörében. Az első cikk az egynapos sebészet múltját, jelenét és jövőjét mutatja be, a második cikk a betegbiztonság megőrzéséről, míg a harmadik a költséghatékonyságról szól.